Szavakkal bántani

Nem gondoltam, hogy ehhez hasonló tartalmat fogok megosztani az oldalon, de az Instagramon indított szavazás alapján sokan jeleztek vissza, hogy szívesen elolvasnák erről a véleményemet és sajnos voltak olyanok is, akiknek tapasztalatuk volt a témában.

Mégis honnantól számít egyáltalán verbális bántalmazásnak? Mi az, amit lehet és mi az, amit nem? Egyszerűnek tűnik a kérdés, mégis sokan beleesnek abba a hibába, hogy bélyeget ragasztanak oda is, ahova nem kéne. Ha értitek, mire gondolok...

Egy kultúrált, megfelelően igényesen fogalmazott kritikát nem tudunk összehasonlítani tehát avval, ha valakire azt mondjuk, hogy "hülye", "nem ért semmihez", "mindenre azt mondja, hogy nem tudja" vagy csak annyit, hogy "sosem lesz jó".

A szavak erejéről olykor képesek vagyunk elfeledkezni és a verbális bántalmazás utat tör magának iskolákban, párkapcsolatokban és sajnos legfőképp családokban is.

Sajnos jellemző, hogy ezek a kifejezések elterjednek és mások is ugyanavval a jelzővel fogják bántani az adott személyt, aki már így is eléggé megszenvedte ennek kínzó oldalát. És sajnos nem egyszer hallottunk olyat, hogy ha ez a nyomás akkora súllyal nehezedik valakire, hogy nem bírja tovább, öngyilkosságba hajszolhatja az illetőt, aki nem lát más kiutat helyzetéből.

Persze ilyenkor is előfordul az áldozathibáztatás, avagy "gyenge volt az élethez" jelzők, melyeket sosem fogunk tudni megérteni... Mégis azt mondom, hogy saját tapasztalat alapján tudom, aki ilyet tesz mással, annak nem előnye fog származni ebből a későbbiekben. És most nem a karmáról vagy egyéb más spirituális dolgokról beszélek, hanem arról, hogy ezek az emberek (jó eséllyel) a későbbiekben rá fognak eszmélni arra, hogy energiáikat olyan rossz dolgokra fordították, melyeket később semmilyen módon nem fognak tudni jóvá tenni. Legalábbis ők így fogják érezni.

Az elszenvedők pedig - ha ritkán is - de megkaphatják a későbbiekben, amikre évekig vártak: a bocsánatkérést. Mely akkorra már üres, semmitmondó dolognak fog hatni, mégis eltölt egy kis nyugodtsággal, hogy végre megtörténik.

Magam is tapasztaltam életem során olyan verbális bántásokat, melyeket ma már megfelelően tudok kezelni, régen azonban nem tudtam hova tenni, honnan jön ez egy másik emberből... Miért érez késztetést arra, hogy állandó jelleggel kinevessen vagy bántson másokat?

És természetesen, mint mindennek, ennek is meg vannak a fokozatai. De fontosabbnak tartom azt leírni még néhány sorban, hogy tisztában kell lennünk avval és fel kell ismernünk, hogy semmilyen körülmények között nem szabad a másik emberben olyan érzetet kelteni, amivel kevesebbnek érzi magát másoknál.

Hiszen, egyikünk sem több, sem kevesebb a másiknál!

És ha ezt tudjuk, akkor képesek leszünk jobban kezelni azt is, ha felénk valaki bántóan, avagy előítéletesen fordul. Fontos, hogy ne csak akkor fektessünk nagy hangsúlyt erre a témára, amikor áldozatot követel magának. És ne utolsó pillanatban vegyük észre, hogy osztálytársunk a mosdóba bujkál szünetben, vagy hogy legjobb barátnőnk nem tud szabadulni a nárcisztikus személyiségű párjától, aki állandó jelleggel bántalmazza - akár "csak" verbálisan is!

Vegyük észre!